Népi mesterségek

Fazekasság

Az agyagos föld, ami a föld-művelő embernek csak sovány termést ígért, a fazekasok (régen gerencsérek) számára ideális alapanyagul szolgált. E mesterséggel ismerkedhetünk meg a szalafői skanzenben és Őriszentpéteren Zsohár Gyulánál.
Magyarszombatfán látogatható a borona-falú fazekasház, gyönyörű műemlék.
A fazekasság fellegvára Magyarszombatfa (Albert Attila és sokan mások is) és Szentgyörgyvölgy (Csótár Rezső), ahol nagyon sok fazekas kínálja portékáit és hívja vendégeit, ismerkedjenek meg hivatásával.

Kópickötés

A kópic rozsszalmából és mogyoró-vesszőből (sziács) készülő kosárszerű alkalmatosság, amit dagasztásra, kelesztésre szakajtó vékaként és tojás, vagy szárított gyümölcsök, gombák tárolására használtak. Németh Vilmos (Szalafő, Temlpomszer 22-ben) ma is készíti ezeket az eszközöket.

Vesszőfonás

Télen, amikor a földeken nem volt teendő, a faragás mellett vesszőfonással foglalatoskodtak a férfiak. Az ősszel begyűjtött fűzfavesszőből kosarat, kast fontak, ma még székeket, asztalokat is.

Tökmagolaj sajtolás

Nyár végén már sokfelé virulnak a nagyra dagadt sárga-zöld tökök. A húsát állati takarmánynak használják, de igazi kincse a magja. Ebből sajtolják az őrségi saláták elmaradhatatlan ízesítőjét, a tökmagolajat.

Kézi ekézés

A szántókon és az erdőben még a hagyományos lovas kocsikat, kézi ekézést, fogatolást is megfigyelhetjük.

Gerendaházak

Egyre többen építik házukat hagyományos építkezéssel, s így a boronaház épitésének egyes fogásait sokféle megfigyelhetjük.( Büszkék vagyunk arra, hogy Szalafőn mi voltunk az elsők - de még az egész vidéken is a legelsők között -, akik újra gerendaház építésére határozták el magukat.)